Szalai Kincses Ibolya:
Nélküled
szárnyát szegte ma
minden madárka
öledbe vágyna
nem tág határba
bújna-bujdokolna
segítő két karodba
hajam szétterül a
megizzadt párnán
magamra maradtam
kisemmizett árván
felsejlő fénysugár
dereng a hajnal
s én álmodom pőrén
kibomlott hajjal