Szalai Kincses Ibolya:
Csak állsz a szélben...
Csak állsz a szélben,
kabátod szárnya rebben,
mint madár, ha a magasba készül
- megszédül, megremeg, mert
ismeretlen hívja:
elvadult tájra vihet útja -
Csak állsz a szélben...
"Nem az a legény, aki adja,
hanem, aki állja" - gondod az,
s az a fránya gondolat,
hogy fel kell adnod önmagad -
Büszke tölgy vagy,
mit a vihar kicsavarhat
- Nézd: a nád hajladozik,
vele semmi sem bír! -
Tölgyként állsz
mégis a szélben:
ágaidról a madár
magasba röppen