Szalai Kincses Ibolya:

Hárs


Most némán állsz
arany-virágú hársfa
Jöttömre bólintasz csupán
A kedves köszönések
hol maradtak
Ha kérdenélek mit mondanál


Te tudod a kutak titkát
te láttad a vasárnapok
csodaváró csöndjét
Hallgattad a száraz nyarak
jajveszékelését
Veszekedtél a verebekkel
ölelkeztél a széllel
kiabáltál az éggel
Te tudod a kutak titkát -
s most
csöndet hazudsz nekem


Hová bújtattad a madarakat
hová a hangokat a mosolyokat
a ház öreg neszeit -
Bántanálak Hársfa
Mért hagytad elmenni
fáradt-lábú nagyanyámat
az Utolsó Útra -
Hetvenkét esztendőt
felkapott a szél
S te még ma is hiszed
a mindennapos csodákat
pedig már
nem az ág-kezű öregasszony
szedi le arany-virágod
s a teád is keserű -
Nagyanyám
hetvenkét éves bölcsessége
hiányzik belőle

Oldal: Hárs - Nagyanyám, O.Róza emlékére-
Szalai Kincses Ibolya írásai - © 2008 - 2024 - verseim-gondolataim.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat