Szalai Kincses Ibolya:

Három szem paradicsom...

 

 Ma nem főzök ebédet. Így döntöttem.

Férjem csak este ér haza a munkából, ráérek vacsorát készíteni majd frissen.

Nem szeretek egyedül enni, de korgó gyomromat el kell némítanom addig valami felvágottal legalább. Paradicsomot kívánok hozzá, amiből nincs az a mennyiség, amit meg ne tudnék enni...

Vettünk is tegnap két kilónyit a piacon, az ismerős kofa gyönyörű, érett, méretes portékájából. Összefut a nyál a számban.

Kezem mégis a hűtő tetején külön lévő, három szem apró, sápadt-piros paradicsom után nyúl.

Apám csempészte bele a szatyromba az este, búcsúzkodáskor. Mama pörölt is vele: "Nem érett az még, Te..."

Hiába szabadkoztam, hogy nem kérem, hiszen nekik is én hoztam a szép, tűzpiros piaciból... - nem volt apelláta.

Papa az idei első szemeket szakította le nekem saját töveiről...

S most itt vannak a tányéromon...

Beleharapok az egyikbe, szinte roppan a húsa... ízlelgetem... Különös érzés suhan át rajtam, gyerekkori emlékek tolulnak föl... Zsíroskenyér illata, s rögtön hozzá a kedvenc könyvemé, amit evés közben sem tudtam letenni...

Más ez a paradicsom!

A negyven kilométerre lévő szülőváros jótékony, agyagos talaja... vagy az ottani, kevésbé szeles táj klímája teszi?...

Nem tudom...

Apám már egyre kevesebbet bír; csontjai zörögnek, meg-megszédül, néha el is esik, olyankor alig tud feltápászkodni a földről... De a kertet - nehezen cipelt nyolcvanöt évével - naponta végigjárja, tesz-vesz benne.

Hajthatatlan: "Palántázni márpedig muszáj!" Minden, újra megért tavasszal...

Hiába féltem, hogy nem neki való már ez... valami érni fogja ...

Most is erre gondolok; szorongás fog el, mint annyiszor...

Elhessegetem a rossz gondolatokat.

Azt hiszem, apám nyugodtabban búcsúzik az élettől néhány palántája mellett, földre bukva, mint csövekkel a karjában-orrában, egy kórházi ágyon...

Megeszem a második, harmadik paradicsomot is...

Pár nap múlva megyek hozzájuk... addig kitart az emlékezés íze...

...s talán a paradicsomok is pirosodhatnak még a kertben...

 

 

(2008 nyara)

Oldal: Három szem paradicsom -próza (Apám emlékére)
Szalai Kincses Ibolya írásai - © 2008 - 2024 - verseim-gondolataim.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat