Szalai Kincses Ibolya írásai

Oldalak (menü)

ADY ENDRE:

Lelkek a pányván

Ha láttok a magyar Mezőn
Véres, tajtékos, pányvás ménet:
Vágjátok el a kötelét,
Mert lélek az, bús, magyar lélek.

Szergej Jeszenyin: 

   Elindulok

   Elindulok, szelíd zarándok,

   mezítlábas szegénylegény,

   amerre úsznak zsenge ágak

   nyírfaderék fehér tején.

   A földet véges-végig mérem,

   követve képzelt csillagot.

   Közelgő jósorsom remélem,

   míg rozstáblák közt ballagok.

   Piros almát emel az égre

   a hajnal hűvös tenyerén.

   Kaszások indulnak a rétre,

   énekük lassan ring felém.

   Falu-sövény mellett haladva

   csöndes igéket mormolok:

   százszor boldog, ki elfogadta

   a tarisznyát, vándorbotot,

   boldog, kit gyér öröm vigasztal,

   barát, ellenség elfeled,

   kit dűlő, mezsgyekő marasztal,

   s ki csak kévéknek hajt fejet.  

                                               (Rab Zsuzsa fordítása)

Sárándi József:  A garabonciás

      (Csokonai emlékezetére)

Befellegzett a süket ég,

vaksin pislákol a lélek,

ólomszürke hallgatás

bölcs nyelvén beszélek.

Hallgatásom fordítja a szél

virágnak, fűnek, fának,

példaként sziszegi a kőnek,

intésül sok jómadárnak.

Némaságom a szélzúgással

messzi vándorok fülébe jut,

s kezükben tettre készülődve

suhog, suhog a bot.