Szalai Kincses Ibolya:

Anyámnak, odaátra

 

Féltem: sírodból visszaszólsz

számonkérőn szeded vámod:

törődést, imát visszavonsz

- nincs már, akihez fohászkodj

 

Vakon gyűlölted - ki tudja

mikortól, miért - apánkat

s átkoztál végül engem is

- tudtad-e, mennyire fájhat...

 

Akarom hinni: tréfa volt

- a bomló elme szólt csupán -

Szívemet nyújtva nyúlnék most

Utánad - könnyes délután

 

 

(Az Alzheimer-kórral vagy hozzá hasonlóval küzdeni: emberpróbáló feladat ...)

 

 

 

Oldal: Anyámnak, odaátra
Szalai Kincses Ibolya írásai - © 2008 - 2024 - verseim-gondolataim.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat