Tóth Valéria "Gondolat" c. szobra -1987 -

 

Szeretem ezt a szobrot.

Pontosan felidézi, amint megfogan egy gondolat.

Talán a szívben, aztán az agyban is.

Lüktet, dobol a halántékon - ki akar törni. Muszáj leírni.

Először tizenhat évesen éreztem ezt, Nagyanyám halála után.

Valami versféle született. Csak úgy kiszakadt belőlem, mint amikor

a felhő elejti terhét, s hull, hull a zápor. Könnyként is hull...

Azóta örömkönnyek is adódtak, újabb bánatok jöttek - és az

évtizedek múltával megannyi gondolat vert tanyát a lélek zugaiban,

hogy időnként kikéredzkedjen onnan.

Latinovits Zoltánnal vallom: "A vers a kifejezhetetlen körbetáncolása,

ritka szertartás, míves fohász."

Hozzáteszem: írni és mondani egyaránt kegyelmi állapot.

S csendben olvasni: lélekemelő, kivételes öröm.

 

                                                                   Szalai Kincses Ibolya

 

 

 

 

 

 

Oldal: Bemutatkozás
Szalai Kincses Ibolya írásai - © 2008 - 2024 - verseim-gondolataim.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat