Szalai Kincses Ibolya: Nincs veszve semmi

                                     - jegyzet -

Nézem a tévében a Sziget "nulladik" napjáról készült válogatást "A magyar dal napja" címmel.
Sorra jönnek a vegyes csapatok: korosabb és egészen fiatal előadók együtt "nyomják", a népes közönség tombol; az összes dalt - úgy tűnik - kívülről tudják a fiatalok, azokat is, amelyekre szüleik (uram bocsá' : nagyszüleik! ) "rázták" évtizedekkel ezelőtt...
A dalok refrénje alatt a legtöbb előadó nem is énekel - átadja a mikrofont jelképesen a tömegnek : tisztán hallatszik a szöveg, a pontos dallam; a srácok-lányok egy emberként énekelnek...
Valami különös egység fogja rendbe őket; csillog a szemük, kitágult tüdővel kiáltják bele a zene ritmusán ringva életérzéseiket a világba...
Csak bámulok: hát ők is?!... ők is érzik azt, amit a felnőtt generációk? Ugyanazok a gondjaik, örömeik? Ugyanúgy tudnak együtt dalolni, mint egykor mi?...
Boldogan gurulok velük a Quimby sodró lendületű "autóján": hallom a g-dúrban játszó kabócák dalát; Lovasi és a Csík zenekar nótázására toppantgatok a padlón; Pici bácsi Nagy utazása könnyet csal a szemembe, mint mindig...
...aztán Fenyő fergeteges táncba visz, hogy majd Zoránnal, lecsillapodva, meghalljam a tömeg meghitt üzenetét:"Apám hitte...... s úgy hiszem, ez így volt jó..."
Én is azt hiszem: nincs veszve semmi sem!
Rúzsa Magdi gyönyörű hangján messzire száll a szép magyar szó: "Ha én rózsa volnék..."
Hullámzik, ring a béke szigete: "...ha én zászló volnék, sohasem lobognék, mindenféle szélnek haragosa lennék... akkor lennék boldog, ha kifeszítenének... s nem lennék játéka mindenféle szélnek..."

Oldal: Nincs veszve semmi - jegyzet -
Szalai Kincses Ibolya írásai - © 2008 - 2024 - verseim-gondolataim.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat